Moment 200mg 12 tasakos granulátum belsőleges oldathoz

Pillanat 200 mg alapján készült gyógyszer ibuprofen, kezelésére javallt enyhe vagy közepes fájdalom és lázas állapotok. Formulációjának köszönhetően granulátum belsőleges oldathoz, gyors és hatékony fellépést garantál ellen fejfájás, menstruációs fájdalom, fogfájás, izomfájdalom és láz.

A tasakos formátum praktikus és gyors felszívást tesz lehetővé, így ideális megoldás azok számára, akiknek nehézséget okoz a tabletta lenyelése. Egyszerűen oldja fel egy tasak tartalmát vízben, hogy a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatás rövid időn belül. A csomagolás a 12 tasak alkalmas alkalmi használatra, vagy arra, hogy mindig legyen kéznél egy hatékony gyógymód.

AKTÍV ÖSSZETEVŐK

A Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum hatóanyagai - Mi a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum hatóanyaga?

Egy tasak tartalma: Hatóanyag: ibuprofen 200 mg (nátriumsó-dihidrát formájában 256 mg). Ismert hatású segédanyagok: szacharóz, kálium, aszpartám (E 951). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban

SEGÉDANYAGOK

A Moment 200mg 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz összetétele - Mit tartalmaz a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum?

Minden tasak tartalma: Szacharóz, kálium bikarbonát, narancs aroma, aceszulfám-kálium, aszpartám (E 951).

JAVASLATOK

Terápiás javallatok Moment 200mg 12 tasakos granulátum belsőleges oldathoz - Miért használják a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátumot? Mire való?

Különböző eredetű és természetű fájdalmak (menstruációs fájdalom, fejfájás, fogfájás, neuralgia, csont-ízületi és izomfájdalom).

ELLENJAVALLATOK MELLÉKHATÁSOK

Ellenjavallatok Moment 200mg 12 tasakos granulátum belsőleges oldathoz - Mikor nem alkalmazható a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum?

• A készítmény hatóanyagával, más reumaellenes gyógyszerekkel (acetilszalicilsav stb.) vagy a 6.1. pontban felsorolt ​​bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység. • 12 év alatti gyermekek. • Terhesség harmadik trimesztere és szoptatás (lásd 4.6 pont). • Aktív vagy súlyos gyomor-nyombélfekély vagy egyéb gyomorbántalmak. • Korábbi aktív kezeléssel összefüggő gyomor-bélrendszeri vérzés vagy perforáció a kórtörténetben, vagy visszatérő peptikus vérzés/fekély (két vagy több igazolt fekélyes vagy vérzéses epizód). • Súlyos máj- vagy veseelégtelenség. • Súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. osztály). • Fenilketonuria (lásd 4.4 pont). • Súlyos kiszáradás (hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel miatt).

ADAGOLÁS

A Moment 200mg mennyisége és bevételének módja 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz - Hogyan kell bevenni a Moment 200mg 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz?

Felnőttek és 12 év feletti serdülők: 1- 2 tasak, napi 2-3 alkalommal. Oldja fel a tasak tartalmát egy pohár vízben, egy teáskanállal keverje, amíg fel nem oldódik, és azonnal igya meg az oldatot. Ne lépje túl a napi 1200 mg-os (6 tasak) adagot. Ha 12 éves vagy annál idősebb serdülőkorúaknál a gyógyszer 3 napon túli alkalmazása szükséges, vagy a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni. Ne lépje túl az ajánlott adagokat. Idős betegek meg kell felelnie a fent jelzett minimális adagoknak (lásd a 4.4. pontot). A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a legalacsonyabb hatásos dózis alkalmazásával a lehető legrövidebb ideig, ami a tünetek szabályozásához szükséges (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás: enyhén vagy mérsékelten csökkent veseműködésű betegeknél az adagot a lehető legalacsonyabb ideig kell tartani a tünetek kontrollálásához szükséges legrövidebb ideig, és a vesefunkciót ellenőrizni kell. Májkárosodás: enyhén vagy közepesen csökkent májfunkciójú betegeknél az adagot a lehető legalacsonyabbnak kell tartani a tünetek ellenőrzéséhez szükséges legrövidebb ideig, és ellenőrizni kell a májfunkciót. A Moment ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont). Gyermekpopuláció A Moment 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Az adagolás módja Oldja fel a tasak tartalmát egy pohár vízben, egy teáskanállal keverje, amíg fel nem oldódik, és azonnal igya meg az oldatot. A Momentet éhgyomorra is beveheti. Gyomortolerancia-problémákkal küzdő betegeknél előnyösebb a gyógyszert teli gyomorral bevenni.

MEGŐRZÉS

Tárolás Moment 200mg 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz - Hogyan kell tárolni a Moment 200mg 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz?

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

FIGYELMEZTETÉSEK

Figyelmeztetések Moment 200mg 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz - On Moment 200mg 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz fontos tudni, hogy:

• Asztmás betegeknél a készítményt óvatosan, orvosi vizsgálatot követően kell alkalmazni. • A Moment alkalmazása, mint minden más, a prosztaglandinok és a ciklooxigenáz szintézisét gátló gyógyszer, nem javasolt teherbe esni szándékozó nők számára. • A Moment alkalmazását fel kell függeszteni azoknál a nőknél, akiknek termékenységi problémái vannak, vagy akiknél termékenységi vizsgálaton esnek át. • A mellékhatások minimalizálhatók, ha a legalacsonyabb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák a tünetek kezeléséhez (lásd az alábbi bekezdéseket a gyomor-bélrendszeri és kardiovaszkuláris kockázatokról). • Idősek: Idős betegeknél gyakoribbak a nem szteroid gyulladáscsökkentők mellékhatásai, különösen a gyomor-bélrendszeri vérzés és perforáció, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pont). • Kardiovaszkuláris és agyi érrendszeri hatások Klinikai vizsgálatok azt sugallják, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisokban (2400 mg/nap), az artériás trombózisos események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatának mérsékelt növekedésével járhat. Az epidemiológiai vizsgálatok általában nem utalnak arra, hogy az ibuprofén alacsony dózisai (például ≤ 1200 mg/nap) összefüggésbe hozhatók az artériás trombózisos események fokozott kockázatával. Nem kontrollált magas vérnyomásban, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III. osztály), megállapított ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak alapos mérlegelés után szabad kezelni ibuprofénnel, és kerülni kell a nagy dózisok (2400 mg/nap) alkalmazása. A szív- és érrendszeri események kockázati tényezőivel (pl. magas vérnyomás, hiperlipidémia, diabetes mellitus, dohányzási szokás) szenvedő betegek hosszú távú kezelésének megkezdése előtt is gondos mérlegelés szükséges, különösen akkor, ha nagy dózisú (2400 mg/nap) ibuprofén szükséges. Óvatosság szükséges a kezelés megkezdése előtt olyan betegeknél, akiknek pozitív anamnézisében magas vérnyomás és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel folyadékretenciót, magas vérnyomást és ödémát jelentettek NSAID-kezeléssel összefüggésben. Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentők hatását (lásd 4.5 pont). Gyomor-bélrendszeri vérzés, fekélyesedés és perforáció A fekélyképződés vagy vérzés fokozott kockázata miatt kerülni kell a Moment NSAID-okkal való egyidejű alkalmazását, beleértve a szelektív COX-2-gátlókat is (lásd 4.5 pont). Gasztrointesztinális vérzést, fekélyesedést és perforációt, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek, minden NSAID-kezelés során bármikor beszámoltak figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, vagy súlyos gyomor-bélrendszeri események kórtörténetében. Időseknél és olyan betegeknél, akiknek anamnézisében fekély szerepel, különösen, ha vérzés vagy perforáció szövődött (lásd 4.3 pont), a gyomor-bélrendszeri vérzés, fekélyképződés vagy perforáció kockázata nagyobb NSAID-ok nagyobb dózisa esetén. Ezeknek a betegeknek a kezelést a rendelkezésre álló legalacsonyabb adaggal kell kezdeni. Megfontolandó védőszerek (misoprostol vagy protonpumpa-gátlók) egyidejű alkalmazása ezeknél a betegeknél, valamint azoknál a betegeknél, akik alacsony dózisú aszpirint vagy más olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a gastrointestinalis események kockázatát (lásd alább és 4.5 pont). Azoknak a betegeknek, akiknek a kórtörténetében gyomor-bélrendszeri toxicitás szerepel, különösen az idősek, jelenteniük kell minden szokatlan gyomor-bélrendszeri tünetet (különösen a gyomor-bélrendszeri vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában. Gondosan ellenőrizni kell a betegeket, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kockázatát, például orális kortikoszteroidokat, véralvadásgátlókat, például warfarint, szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátlókat vagy vérlemezke-aggregációt gátló szereket, például aszpirint (lásd 4.5 pont). Ha a Moment-et szedő betegeknél gyomor-bélrendszeri vérzés vagy fekély lép fel, a kezelést fel kell függeszteni. Az NSAID-okat óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében gyomor-bélrendszeri betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel ezek az állapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont). • Vesehatások Az ibuprofén-kezelés megkezdésekor óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek jelentős kiszáradása van. Az ibuprofén a veseperfúzióra gyakorolt ​​hatása miatt víz- és nátrium-, kálium-visszatartást okozhat olyan betegeknél, akik soha nem szenvedtek vesebetegségben. Ez ödémát, szívelégtelenséget vagy magas vérnyomást okozhat az erre hajlamos betegeknél. Az ibuprofén hosszú távú alkalmazása más NSAID-okhoz hasonlóan vesepapilláris nekrózishoz és egyéb vesepatológiás elváltozásokhoz vezetett. Általánosságban elmondható, hogy a fájdalomcsillapítók szokásos alkalmazása, különösen a különböző fájdalomcsillapító hatóanyagok kombinációja, maradandó vesekárosodáshoz vezethet, ami veseelégtelenség (analgetikus nephropathia) kialakulásának kockázatával jár. Vesetoxicitásról számoltak be olyan betegeknél, akiknél a renális prosztaglandinok kompenzáló szerepet töltenek be a veseperfúzió fenntartásában. Az NSAID-ok alkalmazása ezeknél a betegeknél a prosztaglandinok képződésének dózisfüggő csökkenéséhez vezethet, és másodlagos hatásként a vese véráramlását, ami gyorsan vese dekompenzációhoz vezethet. Ezeknek a reakcióknak a legnagyobb kockázata a csökkent vesefunkciójú, szívelégtelenségben szenvedő betegek, májműködési zavarban szenvedők, idősek, valamint minden olyan beteg, aki diuretikumot és ACE-gátlót szed. Az NSAID-kezelés abbahagyását általában a kezelés előtti állapot helyreállítása követi. Dehidratált serdülőknél fennáll a vesekárosodás veszélye. Hosszan tartó használat esetén ellenőrizni kell a vesefunkciót, különösen diffúz lupus erythematosus esetén. - Súlyos bőrreakciók Ritkán súlyos bőrreakciókat jelentettek, amelyek közül néhány halálos kimenetelű, beleértve a hámló dermatitist, a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxikus epidermális nekrolízist az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a terápia korai szakaszában: a reakció a legtöbb esetben a kezelés első hónapjában jelentkezik. Akut generalizált exanthemás pustulosisról (PEAG) számoltak be ibuprofén tartalmú gyógyszerekkel kapcsolatban. Az ibuprofén alkalmazását fel kell függeszteni a súlyos bőrreakciók első jeleinek és tüneteinek, mint például kiütés, nyálkahártya elváltozások vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének megjelenésekor, valamint ha látászavarok vagy a májműködési zavar tartós jelei jelentkeznek. • Légzési rendellenességek A Moment-t óvatosan kell felírni bronchiális asztmában, krónikus rhinitisben, orrpolipban, arcüreggyulladásban vagy jelenlegi vagy korábbi allergiás betegségben szenvedő betegeknél, mert bronchospasmus, csalánkiütés és angioödéma léphet fel. Ugyanez vonatkozik azokra az alanyokra, akiknél acetilszalicilsav vagy más NSAID alkalmazása után hörgőgörcs fordult elő. • Túlérzékenységi reakciók A fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók, NSAID-ok potenciálisan súlyos túlérzékenységi reakciókat (anafilaktoid reakciókat) okozhatnak, még olyan személyeknél is, akik korábban nem voltak kitéve ilyen típusú gyógyszerekkel. Az ibuprofén bevétele utáni túlérzékenységi reakciók kockázata nagyobb azoknál az alanyoknál, akiknél más fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók, NSAID-ok alkalmazása után jelentkeztek ilyen reakciók, valamint olyan betegeknél, akiknél bronchiális hiperreaktivitás (asztma), szénanátha, orrpolipózis vagy krónikus obstruktív légúti megbetegedés vagy korábbi angioödéma epizódja volt (lásd 3. és 4.8. pont). A túlérzékenységi reakciók asztmás rohamok (úgynevezett analgetikus asztma), Quincke-ödéma vagy csalánkiütés formájában jelentkezhetnek. Súlyos túlérzékenységi reakciókat (például anafilaxiás sokkot) ritkán figyeltek meg. Az ibuprofén beadását követő túlérzékenységi reakció első jelei esetén a kezelést abba kell hagyni. Az orvosi segítségnyújtást szakorvosnak kell kezdeményeznie, a tüneteknek megfelelően. • Csökkent szív-, vese- és májfunkció Különös óvatossággal kell eljárni csökkent szív-, máj- vagy vesefunkciójú betegek kezelésekor, mivel az NSAID-ok alkalmazása a vesefunkció romlását okozhatja. A különböző fájdalomcsillapítók szokásos egyidejű alkalmazása tovább növelheti ezt a kockázatot. Csökkent szív-, máj- vagy vesefunkciójú betegeknél tanácsos a legalacsonyabb hatásos dózis alkalmazása a legrövidebb ideig tartó kezelés mellett, valamint a klinikai és laboratóriumi paraméterek időszakos monitorozása, különösen hosszan tartó kezelés esetén. • Hematológiai hatások Az ibuprofén, más NSAID-okhoz hasonlóan, gátolhatja a vérlemezke-aggregációt, és egészséges alanyoknál a vérzési idő meghosszabbodására utalt. Ezért a véralvadási zavarban szenvedő vagy antikoaguláns kezelésben részesülő betegeket gondosan megfigyelni kell. • Aszeptikus meningitis Ritka esetekben aszeptikus meningitis tüneteit figyelték meg ibuprofénnel kezelt betegeknél. Bár ez nagyobb valószínűséggel fordul elő szisztémás lupus erythematosusban és a kapcsolódó kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknél, megfigyelték olyan betegeknél is, akiknél nem volt kísérő krónikus betegség (lásd 4.8 pont). Mivel a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel végzett állatkísérletek során szemelváltozásokat észleltek, hosszan tartó kezelések esetén ajánlatos időszakos szemészeti ellenőrzést végezni. Az alkoholfogyasztást kerülni kell, mert felerősítheti az NSAID-ok mellékhatásait, különösen a gyomor-bélrendszert vagy a központi idegrendszert érintőket. A mögöttes fertőzések tüneteinek elfedése A Moment elfedheti a fertőzés tüneteit, ami késleltetheti a megfelelő kezelés megkezdését, és így ronthatja a fertőzés kimenetelét. Ezt a közösségben szerzett bakteriális tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében figyelték meg. Ha a Moment-et a fertőzéssel összefüggő láz vagy fájdalom enyhítésére alkalmazzák, a fertőzés monitorozása javasolt. Nem kórházi körülmények között a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak. Fontos információk egyes segédanyagokról A Moment 200 mg belsőleges oldathoz való granulátum tartalma: • Kálium: Ez a gyógyszer tasakonként 2,25 mmol káliumot tartalmaz. Csökkent vesefunkciójú vagy alacsony káliumtartalmú diétát követő betegeknél figyelembe kell venni. • Aszpartám: Ez a gyógyszer tasakonként 20 mg aszpartámot tartalmaz, ami 20 mg/3000 mg-nak felel meg. Az orálisan bevitt aszpartám a gyomor-bél traktusban hidrolizálódik. Hidrolízisének fő terméke a fenilalanin, ezért fenilketonuriában szenvedőknél ellenjavallt. • Szacharóz: Ritka, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz és galaktóz felszívódási zavarban vagy szacharáz-izomaltáz elégtelenségben szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

INTERAKCIÓK

Kölcsönhatások Moment 200mg 12 tasak granulátum belsőleges oldathoz - Mely gyógyszerek vagy élelmiszerek módosíthatják a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum hatását?

Az ibuprofént (más NSAID-okhoz hasonlóan) óvatosan kell szedni az alább felsorolt ​​anyagokkal kombinálva. • Kortikoszteroidok: a gyomor-bélrendszeri fekélyek vagy vérzések fokozott kockázata (lásd 4.4 pont). • Antikoagulánsok: Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin vagy a heparin hatását (lásd 4.4 pont). Egyidejű kezelés esetén a koagulációs állapot monitorozása javasolt. • Acetilszalicilsav. Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem javasolt a fokozott mellékhatások miatt. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolja az alacsony dózisú acetilszalicilsavnak a vérlemezke-aggregációra kifejtett hatását, ha a két gyógyszert egyidejűleg alkalmazzák. Bár ezen adatok klinikai helyzetre való extrapolálása bizonytalan, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti az acetilszalicilsav szívvédő hatását alacsony dózisokban. Az ibuprofén alkalmankénti alkalmazását követően jelentős klinikai hatások nem valószínűek (lásd 5.1 pont). • Ciklooxigenáz-2 (COX-2) gátlók és egyéb NSAID-ok: ezek az anyagok növelhetik a gyomor-bélrendszert érintő mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont). Az esetleges additív hatások miatt azonban nem tanácsos az ibuprofént acetilszalicilsavval vagy más NSAID-okkal, beleértve a szelektív COX-2-gátlókat is, nem kombinálni (lásd 4.4 pont). • Thrombocyta-aggregációt gátló szerek és szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k): a gyomor-bélrendszeri vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont). • Diuretikumok, ACE-gátlók (például kaptopril), béta-blokkolók és angiotenzin II antagonisták: Az NSAID-ok csökkenthetik a vízhajtók és más vérnyomáscsökkentők hatását. A diuretikumok növelhetik az NSAID-okkal összefüggő nefrotoxicitás kockázatát is. Egyes károsodott vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidrált betegek vagy károsodott vesefunkciójú idős betegek) ACE-gátló vagy angiotenzin II-antagonista és a ciklooxigenáz rendszert gátló szerek együttes alkalmazása a vesefunkció további romlásához vezethet, beleértve az akut veseelégtelenséget is, amely rendszerint reverzibilis. Ezeket a kölcsönhatásokat figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akik a Moment-et ACE-gátlókkal vagy angiotenzin II-antagonistákkal egyidejűleg szedik. Ezért a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell, és mérlegelni kell a vesefunkció monitorozását az egyidejű kezelés megkezdése után és azt követően. • Fenitoin és lítium: ibuprofén és fenitoin vagy lítiumkészítmények egyidejű alkalmazása csökkentheti ezeknek a gyógyszereknek a eliminációját, és ennek következtében megemelkedhet a plazmaszintjük, és előfordulhat, hogy elérik a toxikus küszöböt. Ha ezt az összefüggést szükségesnek tartják, a fenitoin és a lítium plazmaszintjének monitorozása javasolt a megfelelő adagolás módosítása érdekében az egyidejű ibuprofén-kezelés során. • Metotrexát: Az NSAID-ok gátolhatják a metotrexát tubuláris szekrécióját, és bizonyos metabolikus kölcsönhatások léphetnek fel, amelyek a metotrexát clearance-ének csökkenését és a toxicitás kockázatának növekedését eredményezhetik. • Moklobemid: fokozza az ibuprofén hatását. • Aminoglikozidok: Az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztását, növelve toxicitásukat. • Szívglikozidok: Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációs rátát és növelhetik a szívglikozidok plazmaszintjét. Monitoring a szérum glikozid szint. • Kolesztiramin: az ibuprofén és a kolesztiramin egyidejű alkalmazása csökkentheti az ibuprofén felszívódását a gyomor-bél traktusból. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége azonban nem ismert.• Ciklosporin: ciklosporin és egyes NSAID-ok egyidejű alkalmazása növeli a vesekárosodás kockázatát. Ez a hatás nem zárható ki a ciklosporin és az ibuprofen kombinációja esetén. • Növényi kivonatok: A Ginkgo Biloba növelheti a vérzés kockázatát NSAID-okkal kapcsolatban. • Mifepriston: az NSAID-ok prosztaglandin-ellenes tulajdonságai miatt a mifepriszton beadása utáni alkalmazásuk a mifepriszton hatásának csökkenéséhez vezethet. Korlátozott számú bizonyíték arra utal, hogy az NSAID-ok és a prosztaglandinok egy napon történő együttes alkalmazása nem befolyásolja hátrányosan a mifepriszton vagy prosztaglandin hatását a méhnyak érésére vagy a méh összehúzódására, és nem csökkenti a gyógyszer klinikai hatását a terhesség megszakítására. • Kinolon antibiotikumok: NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél fokozott a görcsrohamok kialakulásának kockázata. • Szulfonilureák: Az NSAID-ok fokozhatják a szulfonilureák hipoglikémiás hatását. Egyidejű kezelés esetén a vércukorszint ellenőrzése javasolt. • Takrolimusz: NSAID-ok és takrolimusz együttes alkalmazása a nefrotoxicitás fokozott kockázatához vezethet. • Zidovudin: HIV-pozitív hemofíliás betegeknél a haemarthrosis és a haematoma fokozott kockázatára utal, ha zidovudinnal és más NSAID-okkal egyidejűleg kezelik. A kezelés megkezdése után 1-2 héttel hematológiai vizsgálat javasolt. • Ritonavir: növelheti az NSAID-ok plazmakoncentrációját. • Probenecid: lelassítja az ibuprofén kiválasztódását, plazmakoncentrációjának esetleges növekedésével. • CYP2C9 gátlók: Az ibuprofén és a CYP2C9 gátlók egyidejű alkalmazása lelassíthatja az ibuprofén (CYP2C9 szubsztrát) eliminációját, ami az ibuprofén expozíció növekedéséhez vezethet. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 gátlók) végzett vizsgálatban az S(+)-ibuprofén expozíció körülbelül 80-100%-os növekedését figyelték meg. Erős CYP2C9-inhibitorokkal történő együttadás esetén mérlegelni kell az ibuprofén adagjának csökkentését, különösen, ha nagy dózisú ibuprofént adnak együtt vorikonazollal vagy flukonazollal. • Alkohol, biszfoszfonátok és oxpentifillin (pentoxifillin): fokozhatja a gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat, valamint a vérzés és fekélyek kockázatát. • Baclofen: a baklofen magas toxicitása.

MELLÉKHATÁSOK

Mint minden gyógyszer, a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum is okozhat mellékhatásokat - Milyen mellékhatásai vannak a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátumnak?

Az ibuprofénnél megfigyelt mellékhatások általában más fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók és nem szteroid gyulladáscsökkentők esetében is előfordulnak, és az alábbiakban a következő konvenciót alkalmazva közöljük: Nagyon gyakori (≥1/10); Gyakori (≥1/100, <1/10); Nem gyakori (≥ 1/1000, < 1/100); Ritka (≥1/10000, <1/1000); Nagyon ritka (<1/10 000); Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg). A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események gasztrointesztinális jellegűek. Emésztőrendszeri rendellenességek: Peptikus fekély, perforáció vagy gyomor-bélrendszeri vérzés fordulhat elő, amely esetenként halálos kimenetelű, különösen időseknél (lásd 4.4 pont). Ritkán figyeltek meg emésztőrendszeri perforációt ibuprofén alkalmazásakor. A Moment beadása után a következőkről számoltak be: nehéz érzés a gyomorban, hányinger, hányás, hasmenés, puffadás, székrekedés, dyspepsia, epigasztrikus fájdalom, gyomorégés, hasi fájdalom, melena, haematemesis, fekélyes szájgyulladás, vastagbélgyulladás és Crohn-betegség súlyosbodása (lásd 4. fejezet). Nem gyakori: gastritis; Nagyon ritka: hasnyálmirigy-gyulladás. Immunrendszeri rendellenességek. A következő mellékhatásokról számoltak be NSAID-kezelést követően: nem specifikus allergiás reakció és anafilaxia. Nem gyakori: túlérzékenységi reakciók, például különböző típusú bőrkiütések, csalánkiütés, viszketés, purpura, angioödéma, exanthema, légúti reakciók, beleértve a hörgőgörcsöt, nehézlégzés, asztmás roham (néha hipotenzióval); Ritka: lupus erythematosus szindróma; Nagyon ritka: súlyos túlérzékenységi reakciók. A tünetek a következők lehetnek: súlyos asztma, arcödéma, nyelvödéma, gégeödéma, légúti ödéma bronchospasmussal, nehézlégzés, tachycardia, anafilaxia, exfoliatív és bullosus dermatitis. Szív- és érrendszeri patológiák: Klinikai vizsgálatok azt sugallják, hogy az ibuprofén, különösen nagy dózisokban (2400 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események (pl. szívinfarktus vagy stroke) kockázatának mérsékelt növekedésével járhat (lásd 4.4 pont). Nagyon ritka: szívdobogásérzés, szívelégtelenség, miokardiális infarktus, akut tüdőödéma, magas vérnyomás. Egyéb nemkívánatos események, amelyeknél az ok-okozati összefüggést nem feltétlenül állapították meg, a következők: A vér és a nyirokrendszer patológiái. Ritka: leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia, agranulocytosis, aplasztikus anémia és hemolitikus anémia, a vérlemezke-aggregáció gátlása. Pszichiátriai rendellenességek. Nem gyakori: álmatlanság, szorongás; Ritka: depresszió, zavart állapot, hallucinációk. Idegrendszeri rendellenességek. Gyakori: szédülés; Nem gyakori: paresztézia, álmosság; Ritka: látóideggyulladás. Fertőzések és fertőzések. Nem gyakori: rhinitis; Ritka: aszeptikus meningitis. Rhinitist és aszeptikus meningitist figyeltek meg, különösen azoknál a betegeknél, akiknél már fennálló autoimmun betegségek (például szisztémás lupus erythematosus és vegyes kötőszöveti betegség) szenvedtek nyakmerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz vagy tájékozódási zavar tüneteivel (lásd 4.4 pont). Leírták a fertőzéssel összefüggő gyulladás súlyosbodását (pl. nekrotizáló fasciitis kialakulása). Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek. Nem gyakori: bronchospasmus, nehézlégzés, apnoe. A szem patológiái. Nem gyakori: látászavarok; Ritka: látászavarokat okozó szemelváltozások, toxikus optikai neuropátia. A fül és a labirintus rendellenességei. Nem gyakori: halláskárosodás, fülzúgás, szédülés. Hepatobiliáris rendellenességek. Nem gyakori: kóros májműködés, hepatitis és sárgaság; Nagyon ritka: májelégtelenség. A bőr és a bőr alatti szövet patológiái. Néha allergiás bőrkiütések léphetnek fel (bőrpír, viszketés, csalánkiütés). Nem gyakori: fényérzékenységi reakciók; Nagyon ritka: bullosus dermatitis, beleértve a Stevens-Johnson szindrómát, toxikus epidermális nekrolízist és erythema multiforme-t. Kivételes esetekben súlyos bőrfertőzések és lágyrész-rendellenességek léphetnek fel bárányhimlő fertőzés során (lásd „Fertőzések és fertőzések”). Nem ismert: gyógyszerreakció eozinofíliával és szisztémás tünetekkel (DRESS-szindróma), akut generalizált exanthemás pustulosis (PEAG). Vese- és húgyúti rendellenességek. Nem gyakori: károsodott vesefunkció és toxikus nephropathia különböző formáiban, beleértve az intersticiális nephritist, a nephrosis szindrómát és a veseelégtelenséget; Ritka: hyperazotémia. A beadás helyével kapcsolatos szisztémás patológiák és állapotok. Gyakori: rossz közérzet, fáradtság; Ritka: ödéma. Diagnosztikai vizsgálatok. Ritka: emelkedett transzaminázszint, emelkedett alkalikus foszfatáz, csökkent hemoglobin, csökkent hematokrit, megnyúlt vérzési idő, csökkent vér kalciumszint, emelkedett vér húgysavszint. Feltételezett mellékhatások jelentése A gyógyszer engedélyezése után fellépő feltételezett mellékhatások bejelentése fontos, mivel ez lehetővé teszi a gyógyszer előny/kockázat arányának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereket arra kérik, hogy jelentsenek minden feltételezett mellékhatást a nemzeti jelentési rendszeren keresztül, a https://www.aifa.gov.it/content/segnalazioni-reazioni-avverse címen.

TÚLADAGOLÁS

Túladagolás Moment 200mg 12 tasakos granulátum belsőleges oldathoz - Milyen kockázatokkal jár a Moment 200mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum túladagolás esetén?

Toxicitás A toxicitás jeleit és tüneteit általában nem figyelték meg 100 mg/ttkg alatti dózisoknál gyermekeknél vagy felnőtteknél. Egyes esetekben azonban szupportív kezelésre lehet szükség. Gyermekeknél 400 mg/ttkg vagy nagyobb dózisú ibuprofén bevétele után toxicitás jeleit és tüneteit észlelték. Tünetek A legtöbb beteg, aki jelentős mennyiségű ibuprofént nyelt le, 4-6 órán belül tüneteket tapasztal. A leggyakrabban jelentett túladagolási tünetek a következők: hányinger, hányás, hasi fájdalom, letargia és álmosság. A központi idegrendszerre (CNS) jelentkező hatások közé tartozik a fejfájás, fülzúgás, szédülés, görcsrohamok és eszméletvesztés. Ritkán nystagmust, hipotermiát, vesekárosodást, gyomor-bélrendszeri vérzést, kómát, apnoét, hasmenést és központi idegrendszert, valamint légzésdepressziót is jelentettek. Dezorientációról, izgatottságról, ájulásról és kardiovaszkuláris toxicitásról, beleértve a hipotenziót, bradycardiát és tachycardiát is beszámoltak. Jelentős túladagolás esetén veseelégtelenség és májkárosodás lehetséges. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis léphet fel. Kezelés Az ibuprofen túladagolásának nincs specifikus ellenszere. Túladagolás esetén ezért tüneti és szupportív kezelés javasolt. Különös figyelmet érdemel a vérnyomás, a sav-bázis egyensúly és az esetleges gyomor-bélrendszeri vérzés szabályozása. Az aktív szén beadását a potenciálisan mérgező mennyiség bevételét követő egy órán belül meg kell fontolni. Alternatív megoldásként felnőtteknél meg kell fontolni a gyomormosást a potenciálisan életveszélyes túladagolás lenyelése után egy órán belül. Biztosítani kell a megfelelő diurézist, és szorosan ellenőrizni kell a vese- és májfunkciókat. A potenciálisan toxikus mennyiségű gyógyszer bevételét követően a pácienst legalább négy órán keresztül megfigyelés alatt kell tartani. Bármilyen gyakori vagy elhúzódó görcsrohamot intravénás diazepammal kell kezelni. A beteg klinikai állapotától függően egyéb támogató intézkedésekre lehet szükség. További információért forduljon a helyi mérgezési központhoz.

TERHESSÉG ÉS SZOPTATÁS

Ha Ön terhes, gyanítja, hogy terhes vagy terhességet tervez, vagy szoptat, kérje ki kezelőorvosa tanácsát a Moment 200 mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátum bevétele előtt.

Terhesség A prosztaglandin szintézis gátlása negatívan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a terhesség korai szakaszában prosztaglandin-szintézis-gátló alkalmazása után megnövekszik a vetélés, a szívfejlődési rendellenességek és a gastroschisis kockázata. A szívfejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra nőtt. Úgy gondolták, hogy a kockázat az adaggal és a terápia időtartamával nő. Állatoknál kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása növeli a beültetés előtti és utáni elvesztést, valamint az embrió-magzati mortalitást. Ezenkívül a különféle malformációk, köztük a szív- és érrendszeri rendellenességek megnövekedett előfordulási gyakoriságáról számoltak be olyan állatoknál, amelyeknek prosztaglandinszintézis-gátlókat adtak az organogenetikai periódus során. A terhesség első és második trimeszterében a Moment nem adható be, kivéve, ha feltétlenül szükséges. Ha a Momentet teherbe esni szándékozó nő vagy a terhesség első és második trimeszterében alkalmazza, az adagot és a kezelés időtartamát a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. A terhesség harmadik trimeszterében a prosztaglandinszintézis összes gátlója kifejtheti a magzat a: - kardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus idő előtti záródásával és pulmonális hipertóniával); - veseműködési zavar, amely oligohidramnionnal járó veseelégtelenségig terjedhet; az anya és az újszülött, a terhesség végén, a: - a vérzési idő esetleges megnyúlása és aggregációgátló hatás, amely már nagyon alacsony dózisok esetén is előfordulhat; - a méhösszehúzódások gátlása, ami késleltetett vagy elhúzódó szülést eredményez. Következésképpen a Moment ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében Szoptatás Az ibuprofén kiválasztódik az anyatejbe, de terápiás dózisok mellett a rövid távú kezelés során az újszülött befolyásolásának kockázata valószínűtlennek tűnik. Ha azonban a kezelés hosszabb távú, mérlegelni kell a korai elválasztást. Szoptatás alatt kerülni kell az NSAID-okat. Termékenység Az ibuprofén alkalmazása veszélyeztetheti a női termékenységet, és nem javasolt teherbe esni szándékozó nők számára. Ez a hatás a kezelés abbahagyásával visszafordítható. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségei vannak a teherbe eséssel, vagy akiknél meddőség miatt vizsgálnak, mérlegelni kell az ibuprofén-kezelés leállítását.

VEZETÉS ÉS GÉPEK HASZNÁLATA

Vezessen be Moment 200 mg 12 tasak belsőleges oldathoz való granulátumot vezetés vagy gépek kezelése előtt - Befolyásolja-e a Moment 200 mg 12 tasak belsőleges oldatos granulátumot a gépjárművezetésre és a gépek kezelésére?

Az ibuprofén alkalmazása általában nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal azoknak a betegeknek, akiknek tevékenységük éberséget igényel, óvatosnak kell lenniük, ha álmosságot, szédülést vagy depressziót észlelnek az ibuprofén-terápia során.