Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg

A Buscofen 12 lágy kapszula egy olyan gyógyszer, amely a ibuprofen (200 mg kapszulánként), a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) kategóriájába tartozó hatóanyag, a gyulladások kezelésére javallt. különböző eredetű fájdalmak. Különösen hatékony az olyan állapotokhoz kapcsolódó fájdalom enyhítésére, mint pl menstruációs fájdalom, fejfájás, fogfájás, neuralgia, és a fájdalom osteoartikuláris e izmok. Formulációjának köszönhetően lágy kapszulák, gyorsan felszívódik a szervezetben, gyorsabb enyhülést kínálva, mint más szilárd készítmények.

A Buscofen 12 lágy kapszula enyhe vagy közepes intenzitású fájdalom tüneti kezelésére javallt, beleértve:

• Menstruációs fájdalom (diszmenorrhoea);

• Fejfájás;

• Fogfájás;

• Neuralgia;

• Izom- és ízületi fájdalom (például lumbágó, hátfájás és ízületi fájdalom);

• Reumás fájdalmak valamint mozgásszervi eredetű gyulladásos betegségek.

AKTÍV ÖSSZETEVŐK

A Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg hatóanyagai - Mi a Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg hatóanyaga?

Bevont tabletta, 1 tabletta tartalma: 200 mg ibuprofén. Lágyzselatin kapszula: 1 lágy kapszula tartalma: 200 mg ibuprofén. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

SEGÉDANYAGOK

A Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg összetétele - Mit tartalmaz a Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg?

Bevont tabletták - 20 tablettát tartalmazó buborékcsomagolás: kukoricakeményítő, nátrium-karboximetil-keményítő, magnézium-sztearát, hidroxipropil-metil-cellulóz, polietilénglikol 6000, talkum, titán-dioxid, habzásgátló emulzió. Lágy kapszula - 12 vagy 24 kapszulát tartalmazó buborékcsomagolás: makrogol 600, kálium-hidroxid, tisztított víz, zselatin, részben dehidratált folyékony szorbit.

JAVASLATOK

Terápiás javallatok Buscofen 12 Soft Capsules 200mg - Miért használják a Buscofen 12 Soft Capsules 200mg-ot? Mire való?

Különböző eredetű és természetű fájdalmak (menstruációs fájdalom, fejfájás, fogfájás, neuralgia, osteoartikuláris és izomfájdalmak).

ELLENJAVALLATOK MELLÉKHATÁSOK

Ellenjavallatok Buscofen 12 Soft Capsules 200mg - Mikor nem alkalmazható a Buscofen 12 Soft Capsules 200mg?

A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Az acetilszalicilsavval vagy más fájdalomcsillapítókkal, lázcsillapítókkal, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel (NSAID) szembeni túlérzékenységben szenvedő alanyok, különösen, ha a túlérzékenység orrpolipózissal, angioödémával és/vagy asztmával társul. Súlyos májelégtelenség. Súlyos veseelégtelenség (glomerurális filtráció kevesebb, mint 30 ml/perc). Súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. osztály). Ismeretlen eredetű vérdiszkráziában, porfiriában, magas vérnyomásban, súlyos, kontrollálatlan koszorúér-elégtelenségben szenvedő alanyok. Súlyos vagy aktív peptikus fekély. Korábbi aktív kezeléssel összefüggő gyomor-bélrendszeri vérzés vagy perforáció, vagy visszatérő peptikus vérzés/fekély (két vagy több igazolt fekélyes vagy vérzéses epizód). Olyan betegek, akiknek klinikai állapota fokozott vérzési hajlamot okoz. Sebészeti beavatkozásokkal együtt (beleértve a fogászati ​​műtéteket is). Azok az alanyok, akik jelentős folyadékveszteséget szenvedtek el (hányás, hasmenés vagy rossz folyadékbevitel miatt). A terhesség harmadik trimeszterében (lásd a 4.6. pontot). 12 év alatti gyermekek.

ADAGOLÁS

A Buscofen 12 Soft Capsules 200mg mennyisége és szedésének módja - Hogyan kell szedni a Buscofen 12 Soft Capsules 200mg-ot?

12 év alatti gyermekeknek nem adható. A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a legalacsonyabb hatásos dózis alkalmazásával a lehető legrövidebb ideig, ami a tünetek szabályozásához szükséges (lásd 4.4 pont). Bevont tabletták. Felnőttek és 12 év feletti serdülők: 1-2 tabletta naponta kétszer-háromszor, lehetőleg teli gyomorral. Azonban ne lépje túl a napi 1200 mg-os (6 tabletta) adagot. Ne lépje túl az ajánlott adagokat. Ha serdülőknél 3 napnál hosszabb ideig szükséges a gyógyszer alkalmazása, vagy a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni. Idősek: az idős betegeknek be kell tartaniuk a feltüntetett minimális adagokat. Veseelégtelenségben szenvedő betegek: veseelégtelenség esetén az elimináció csökkenthető, és ennek megfelelően módosítani kell az adagolást. Lágy kapszulák. Felnőttek és 12 év feletti serdülők: 1-2 lágy kapszula, naponta kétszer-háromszor, lehetőleg teli gyomorral. Azonban ne lépje túl a napi 1200 mg-os (6 lágy kapszula) adagot. Ne lépje túl az ajánlott adagokat. Ha serdülőknél 3 napnál hosszabb ideig szükséges a gyógyszer alkalmazása, vagy a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni. Idősek: az idős betegeknek be kell tartaniuk a feltüntetett minimális adagokat. Veseelégtelenségben szenvedő betegek: veseelégtelenség esetén az elimináció csökkenthető, és ennek megfelelően módosítani kell az adagolást. A Buscofen nem használható 7 napnál tovább. Ha nagyobb adagokra van szükség, vagy ha hosszabb kezelésre van szükség, forduljon orvosához. A bevont tablettákat és lágy kapszulákat rágás nélkül, lehetőleg kevés vízzel kell lenyelni. Étkezés közben vagy után javasolt bevenni, különösen gyomorpanaszok esetén.

MEGŐRZÉS

Tárolás Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg - Hogyan kell a Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg-ot tárolni?

Bevont tabletta - 20 tablettát tartalmazó buborékfólia: szobahőmérsékleten tárolandó. Lágy kapszulák - 12 vagy 24 kapszulát tartalmazó buborékcsomagolás: tárolási feltételek nélkül.

FIGYELMEZTETÉSEK

Figyelmeztetések Buscofen 12 Soft Capsules 200mg - A Buscofen 12 Soft Capsules 200mg-on fontos tudni, hogy:

A buscofen más NSAID-okkal, köztük szelektív ciklooxigenáz-2 (COX-2) gátlókkal történő egyidejű alkalmazása kerülendő a fekélyképződés vagy vérzés fokozott kockázata miatt (lásd 4.5 pont). A mellékhatások minimálisra csökkenthetők, ha a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd a gyomor-bélrendszeri és kardiovaszkuláris kockázatokról szóló alábbi bekezdéseket). Gyermekpopuláció: dehidratált serdülőknél fennáll a vesekárosodás veszélye. Idősek: Idős betegeknél gyakoribbak a nem szteroid gyulladásgátlók mellékhatásai, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, amelyek halálos kimenetelűek lehetnek (lásd 4.2 pont). Emésztőrendszeri vérzés, fekélyesedés és perforáció: Az összes nem szteroid gyulladáscsökkentővel végzett kezelés során bármikor beszámoltak emésztőrendszeri vérzésről, fekélyesedésről és perforációról, amely akár végzetes is lehet, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, vagy súlyos gyomor-bélrendszeri események kórtörténetében. Időseknél és olyan betegeknél, akiknek anamnézisében fekély szerepel, különösen, ha vérzés vagy perforáció szövődött (lásd 4.3 pont), a gyomor-bélrendszeri vérzés, fekélyképződés vagy perforáció kockázata nagyobb NSAID-ok nagyobb dózisa esetén. Ezeknek a betegeknek a kezelést a rendelkezésre álló legalacsonyabb adaggal kell kezdeni. Ezeknél a betegeknél, valamint azoknál a betegeknél, akik alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy más olyan gyógyszert szednek, amelyek növelhetik a gyomor-bélrendszeri események kockázatát, meg kell fontolni védőszerek (misoprostol vagy protonpumpa-gátlók) egyidejű alkalmazását (lásd alább és 4.5 pont). Azoknak a betegeknek, akiknek a kórelőzményében gyomor-bélrendszeri toxicitás szerepel, különösen az idősek, jelenteniük kell minden szokatlan gyomor-bélrendszeri tünetet (különösen a gyomor-bélrendszeri vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy vérzés kockázatát, például orális kortikoszteroidokat, véralvadásgátlókat, például warfarint, szelektív szerotonin-visszavétel-gátlókat (SSRI-k) vagy vérlemezke-gátló szereket, például acetilszalicilsavat (lásd 4.5 pont). Ha a Buscofen-t szedő betegeknél gyomor-bélrendszeri vérzés vagy fekély lép fel, a kezelést abba kell hagyni. Az NSAID-okat óvatosan kell alkalmazni azoknak a betegeknek, akiknek kórtörténetében gyomor-bélrendszeri betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel ezek az állapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont). Alvadási rendellenességben szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni. Kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris hatások: megfelelő monitorozás és megfelelő utasítások szükségesek olyan betegeknél, akiknek anamnézisében magas vérnyomás és/vagy enyhe-közepes pangásos szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID-kezeléssel összefüggésben folyadékretenciót és ödémát észleltek. Klinikai vizsgálatok azt sugallják, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisokban (2400 mg/nap), az artériás trombózisos események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) kockázatának mérsékelt növekedésével járhat. Általában az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén alacsony dózisai (például <= 1200 mg/nap) összefüggésbe hozhatók az artériás trombózisos események fokozott kockázatával. Nem kontrollált magas vérnyomásban, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III. osztály), megállapított ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak alapos mérlegelés után szabad kezelni ibuprofénnel, és kerülni kell a nagy dózisok (2400 mg/nap) alkalmazása. Szintén gondos mérlegelés szükséges a hosszú távú kezelés megkezdése előtt olyan betegeknél, akiknél kardiovaszkuláris események kockázati tényezői vannak (pl. magas vérnyomás, hiperlipidémia, diabetes mellitus, dohányzási szokások). cigaretta), különösen, ha nagy dózisú (2400 mg/nap) ibuprofén szükséges. Súlyos bőrreakciók: Súlyos bőrreakciókat, amelyek közül néhány halálos kimenetelű, beleértve a hámló dermatitist, a Steven-Johnson-szindrómát és a toxikus epidermális nekrolízist, nagyon ritkán jelentettek NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). A terápia korai szakaszában a betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve; a reakció a legtöbb esetben a kezelés első hónapjában jelentkezik. Akut generalizált exanthemás pustulosisról (PEAG) számoltak be ibuprofén tartalmú gyógyszerekkel kapcsolatban. Bőrkiütések, nyálkahártya elváltozások vagy a túlérzékenység bármely más jele esetén a Buscofen-kezelést abba kell hagyni. Az alapfertőzések tüneteinek elfedése: A buscofen elfedheti a fertőzés tüneteit, ami késleltetheti a megfelelő kezelés megkezdését, és ezáltal ronthatja a fertőzés kimenetelét. Ezt a közösségben szerzett bakteriális tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében figyelték meg. Ha a Buscofen-t a fertőzéssel összefüggő láz vagy fájdalom csillapítására adják, a fertőzés monitorozása javasolt. Nem kórházi körülmények között a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak. Vesehatások: Az ibuprofén-kezelés megkezdésekor óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek jelentős kiszáradása van.

INTERAKCIÓK

Interakciók Buscofen 12 Soft Capsules 200mg - Mely gyógyszerek vagy élelmiszerek módosíthatják a Buscofen 12 Soft Capsules 200mg hatását?'

Az ibuprofent (más NSAID-okhoz hasonlóan) óvatosan kell alkalmazni az alábbiakkal együtt: kortikoszteroidok: a gyomor-bélrendszeri fekélyek vagy vérzések fokozott kockázata (lásd 4.4 pont); véralvadásgátlók: Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, például a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). tanácsos figyelemmel kísérni a kumarinokkal kezelt betegeket; acetilszalicilsav és más nem szteroid gyulladásgátlók: ezek az anyagok növelhetik a gyomor-bélrendszert érintő mellékhatások kockázatát (lásd 4.4 pont). Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem javasolt a fokozott mellékhatások miatt. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolja az alacsony dózisú acetilszalicilsavat a vérlemezke-aggregációban, ha a két gyógyszert egyidejűleg alkalmazzák. Bár ezen adatok klinikai helyzetre való extrapolálása bizonytalan, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti az acetilszalicilsav szívvédő hatását alacsony dózisokban. Az ibuprofén alkalmankénti alkalmazását követően jelentős klinikai hatások nem valószínűek (lásd 5.1 pont). Nem tanácsos azonban az ibuprofént aszpirinnel vagy más NSAID-ekkel kombinálni; aggregációt gátló szerek és szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k): a gyomor-bélrendszeri vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont); diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin II antagonisták: az NSAID-ok csökkenthetik a vízhajtók és más vérnyomáscsökkentők hatását. A diuretikumok növelhetik az NSAID-okkal összefüggő nefrotoxicitás kockázatát is. Egyes károsodott vesefunkciójú betegeknél (pl. dehidratált vagy idős betegek) ACE-gátló vagy angiotenzin-II antagonista és a ciklooxigenáz rendszert gátló szerek együttes alkalmazása a vesefunkció további romlásához vezethet, beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget, ami általában reverzibilis. Ezeket a kölcsönhatásokat mérlegelni kell azoknál a betegeknél, akik a Buscofen-t ACE-gátlókkal vagy angiotenzin II-antagonistákkal egyidejűleg szedik. Ezért ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell, és meg kell fontolni a vesefunkció monitorozását az egyidejű kezelés megkezdése után és azt követően rendszeres időközönként; lítium: a lítium és az NSAID-ok egyidejű alkalmazása a csökkent elimináció miatt a vér lítiumszintjének emelkedését idézi elő, a toxikus küszöb elérésének lehetőségével. Ha ez az összefüggés szükséges, ellenőrizze a lítiumszintet, hogy a lítium adagját módosítsa az egyidejű ibuprofén-kezelés során; metotrexát: Az NSAID-k gátolhatják a metotrexát tubuláris szekrécióját és csökkenthetik a clearance-ét, aminek következtében megnő a toxicitás kockázata; aminoglikozidok: az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztását; szívglikozidok: az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris szűrési sebességet és növelhetik a szívglikozidok plazmaszintjét; fenitoin: az NSAID-ok a fenitoin plazmakoncentrációjának növekedését okozhatják; kolesztiramin: az ibuprofén és a kolesztiramin egyidejű alkalmazása csökkentheti az ibuprofén felszívódását a gyomor-bél traktusból. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége azonban nem ismert; ciklosporinok: növelik a nefrotoxicitás kockázatát NSAID-okkal; COX-2 gátlók és egyéb NSAID-ok: a potenciális additív hatás miatt kerülni kell az egyidejű alkalmazást más NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is (lásd 4.4 pont); növényi kivonatok: A Ginkgo Biloba növelheti a vérzés kockázatát NSAID-okkal kapcsolatban; mifepriszton: az NSAID-ok antiprosztaglandin tulajdonságai miatt elméletileg csökkenhet a gyógyszer hatékonysága. Korlátozott számú bizonyíték arra utal, hogy az NSAID-ok egyidejű alkalmazása a prosztaglandin beadás napján nem befolyásolja hátrányosan a mifepriszton vagy prosztaglandin hatását a méhnyak érésére vagy a méh összehúzódására, és nem csökkenti a gyógyszer klinikai hatását a terhesség megszakítására; Kinolon antibiotikumok: Az állatkísérletek azt mutatják, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal kapcsolatos görcsrohamok kockázatát. NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél fokozott a görcsrohamok kialakulásának kockázata; szulfonil-karbamidok: az NSAID-ok növelhetik a szulfonilureák mennyiségét. Ritka hipoglikémiás esetekről számoltak be olyan betegeknél, akiket szulfonilureákkal kezeltek ibuprofén szedése közben; takrolimusz: a nefrotoxicitás fokozott kockázata, ha nem szteroid gyulladáscsökkentőket adnak együtt takrolimuszszal; zidovudin: a vértoxicitás fokozott kockázata NSAID-okkal történő együttadás esetén. Bizonyított, hogy HIV-fertőzött hemofíliás betegeknél fokozott a haemarthrosis és a haematoma kockázata, ha egyidejűleg zidovudinnal és más NSAID-okkal kezelik őket; ritonavir: az NSAID-ok koncentrációjának növekedése lehetséges; probenecid: lelassítja az NSAID-ok kiválasztódását, plazmakoncentrációjuk esetleges növekedésével; szulfinpirazon: késleltetheti az ibuprofén kiválasztódását; CYP2C9 gátlók: Az ibuprofén és a CYP2C9 gátlók együttes alkalmazása növelheti az ibuprofén (CYP2C9 szubsztrát) expozícióját. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 gátlók) végzett vizsgálatban az S(+)-ibuprofén expozíció körülbelül 80-100%-os növekedését figyelték meg. Erős CYP2C9-inhibitorok egyidejű alkalmazásakor mérlegelni kell az ibuprofén adagjának csökkentését, különösen, ha nagy dózisú ibuprofént adnak együtt vorikonazollal és flukonazollal. 

MELLÉKHATÁSOK

Mint minden gyógyszer, a Buscofen 12 Soft Capsules 200 mg tabletta is okozhat mellékhatásokat - Milyen mellékhatásai vannak a Buscofen 12 Soft Capsules 200 mg-nak?

Az ibuprofénnél megfigyelt mellékhatások általában más fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók és nem szteroid gyulladáscsökkentők esetében is előfordulnak. Emésztőrendszeri betegségek: a leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események gyomor-bélrendszeri jellegűek. Peptikus fekély, perforáció vagy gyomor-bélrendszeri vérzés fordulhat elő, néha halálos kimenetelű, különösen időseknél (lásd 4.4 pont). Ritkán figyeltek meg emésztőrendszeri perforációt ibuprofén alkalmazásakor. A Buscofen beadását követően a következőkről számoltak be: hányinger, hányás, hasmenés, puffadás, székrekedés, dyspepsia, epigasztrikus fájdalom, gyomorégés, hasi fájdalom, melena, hematemesis, fekélyes szájgyulladás, vastagbélgyulladás és Crohn-betegség súlyosbodása (lásd 4.4 pont). Ritkábban gyomorhurutot figyeltek meg. Nagyon ritkán hasnyálmirigy-gyulladást is megfigyeltek. Immunrendszeri betegségek: NSAID-kezelést követően túlérzékenységi reakciókat jelentettek. Ezek a következőkből állhatnak: a) nem specifikus allergiás reakció és anafilaxia, b) légúti reakciók, beleértve az asztmát, beleértve a súlyos asztmát, hörgőgörcsöt vagy nehézlégzést vagy c) bőrbetegségek, beleértve a különböző típusú kiütéseket, viszketést, csalánkiütést, purpurát, angioödémát és ritkábban exfoliatív és bullosus dermatitist (beleértve a Stevens-the-Johnson-toxikus epidermális szindrómát és a Stevens-the-szindrómát is). multiforme). Szív- és érrendszeri betegségek: ödémáról és fáradtságról, magas vérnyomásról és szívelégtelenségről számoltak be az NSAID-kezeléssel kapcsolatban. Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisokban (2400 mg/nap), az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarktus vagy stroke) kockázatának mérsékelt növekedésével járhat (lásd 4.4 pont). Egyéb, ritkábban jelentett nemkívánatos események, amelyek ok-okozati összefüggését nem feltétlenül állapították meg, a következők: Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek: leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia, agranulocytosis, aplasztikus anémia és hemolitikus anémia. Pszichiátriai betegségek: álmatlanság, szorongás, depresszió, zavart állapot, hallucinációk. Idegrendszeri betegségek: fejfájás, paresztézia, szédülés, álmosság, látóideggyulladás. Fertőzések és fertőzések: aszeptikus nátha és agyhártyagyulladás (különösen olyan betegeknél, akik már meglévő autoimmun betegségben szenvednek, mint pl. szisztémás lupus erythematosus és vegyes kötőszöveti betegség), nyakmerevség, fejfájás, hányinger, hányás, láz vagy tájékozódási zavar tüneteivel (lásd 4.4 pont). Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek: bronchospasmus, nehézlégzés, apnoe. Szembetegségek: ritka esetekben látászavart, toxikus optikai neuropátiát okozó szemelváltozások. A fül és a labirintus betegségei: halláskárosodás, fülzúgás, szédülés. Máj-epebetegségek: májkárosodás, májelégtelenség, hepatitis és sárgaság. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei: bullosus reakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát és a toxikus epidermális nekrolízist (nagyon ritka), fényérzékenységi reakciók és gyógyszerreakciók eozinofíliával és szisztémás tünetekkel (DRESS-szindróma) (a gyakoriság nem ismert), akut generalizált exanthematous pustulosis (PEAG) (gyakoriság nem ismert). Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: a vesefunkció károsodása és a toxikus nephropathia különböző formáiban, beleértve az intersticiális nephritist, a nephrosis szindrómát és a veseelégtelenséget. Az alkalmazás helyével kapcsolatos szisztémás rendellenességek és állapotok: rossz közérzet, fáradtság. Feltételezett mellékhatások jelentése. A gyógyszer engedélyezése után fellépő feltételezett mellékhatások bejelentése fontos, mivel ez lehetővé teszi a gyógyszer előny/kockázat arányának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereket arra kérik, hogy jelentsenek minden feltételezett mellékhatást a nemzeti jelentési rendszeren keresztül, a https://www.aifa.gov.it/content/segnalazioni-reazioni-avverse címen.

TERHESSÉG ÉS SZOPTATÁS

Ha Ön terhes, gyanítja, hogy terhes vagy gyermeket tervez, vagy szoptat, kérje ki kezelőorvosa tanácsát a Buscofen 12 lágy kapszula 200 mg szedése előtt.

Terhesség: a prosztaglandin szintézis gátlása negatívan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a terhesség korai szakaszában prosztaglandinszintézis-gátlót alkalmaztak az abortusz, a szívfejlődési rendellenességek és a gastroschisis fokozott kockázatára. A szívfejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra nő. Úgy gondolják, hogy a kockázat az adaggal és a terápia időtartamával nő. Állatoknál kimutatták, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása növeli a beültetés előtti és utáni elvesztést, valamint az embrió-magzati mortalitást. Ezenkívül a különböző fejlődési rendellenességek, köztük a kardiovaszkuláris malformációk megnövekedett előfordulásáról számoltak be olyan állatokban, amelyeknek az organogenetikai periódusban prosztaglandinszintézis-gátlókat adtak. A terhesség első és második trimeszterében az ibuprofént nem szabad alkalmazni, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha a nők a fogantatás folyamatában vagy a terhesség első és második trimeszterében alkalmazzák, az adagnak és a kezelés időtartamának a lehető legalacsonyabbnak, illetve a lehető legrövidebbnek kell lennie. A terhesség harmadik trimeszterében a prosztaglandinszintézis valamennyi gátlója a magzatot a következőknek teheti ki: kardiopulmonális toxicitás (a ductus arteriosus idő előtti záródásával és pulmonális hipertóniával); veseműködési zavar, amely oligohidramnionnal járó veseelégtelenségig terjedhet; az anyának és az újszülöttnek a terhesség végén: a vérzési idő esetleges megnyúlása és aggregáció gátló hatás, amely már nagyon alacsony dózisok esetén is előfordulhat; a méhösszehúzódások gátlása, ami késleltetett vagy elhúzódó szülést eredményez. Következésképpen az ibuprofén a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt. Szoptatás: az eddig rendelkezésre álló néhány tanulmány szerint az NSAID-ok nagyon alacsony koncentrációban találhatók meg az anyatejben. Az NSAID-okat lehetőség szerint kerülni kell a szoptatás alatt. Termékenység: Az ibuprofén alkalmazása károsíthatja a női termékenységet, és nem javasolt teherbe esni szándékozó nők számára. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségei vannak a teherbe eséssel, vagy akiknél termékenységi vizsgálatot végeznek, meg kell fontolni az ibuprofén kezelés leállítását.